Pompei, az ókori római város, amelyet i.e. 79-ben a Vezúv kitörése pusztított el, mára a világ egyik legismertebb régészeti helyszíne. A vulkán által okozott tragédia azonban nem csupán a történelemkönyvek lapjain maradt meg, hanem az emberiség emlékezetében is. A város lakói, akik áldozatul estek a kitörésnek, örökre megkövültek a hamu és láva alatt, megőrizve az utókornak életük utolsó pillanatait.
A Vezúv kitörése váratlanul érte Pompei lakosait, akik békésen élték mindennapjaikat a városban. A robbanás ereje hatalmas volt, és a várost percek alatt vastag hamuréteg borította be, elzárva a menekülés lehetőségét. Az embereknek nem volt esélyük elmenekülni a katasztrófa elől, és sokan a házaikban, a piacokon vagy az utcákon találták halálukat. A hamuréteg megőrizte a testek lenyomatait, amelyek ma is tanúskodnak a tragédia mértékéről.
A város feltárása során a régészek megdöbbentő felfedezéseket tettek. A hamu alatt megőrződött testek lenyomatai egyedülálló bepillantást nyújtanak az ókori emberek életébe és halálába. A pompei-i áldozatok arckifejezései, testtartásai mind-mind arról tanúskodnak, hogy milyen hirtelen és kegyetlen módon szakadt meg életük. Ezek a lenyomatok nem csupán történelmi relikviák, hanem megrendítő emlékeztetők is arra, hogy a természet milyen váratlan és megsemmisítő erővel csaphat le az emberi civilizációra.
